Nemrég egy ígéretes pékség nyílt a Pastrami közelében, egész pontosan a Lajos utca 93-99. alatt. A nevük egyszerűen Pékség. Nem tudtam eldönteni, hogy a piac, egy eddig kihagyott rését találták meg ezzel a névvel, vagy egyszerűen még nincs meg a végleges elnevezés. Nekem kissé, amolyan tesztüzemi érzetet keltett így, de ha jó a pékáruja akkor tökéletesen mindegy, gondoltam, mert szeretni fogják.

Hát én kétszer is megpróbáltam, de nem alakult ki a „kémia”.

Első alkalommal kimondottan barátságos légkör fogadott, de sajnos nem láttam kirakva kakaós csigát. Rákérdeztem és az ifjú hölgy még talált nekem egyet az egyik kosárka mélyen. Szerencsére. Legalábbis akkor még azt gondoltam.

A mai manufaktúra jellegű, igényesebb vevőréteget megcélzó pékségek tekintetében még sohasem kaptam ilyen „vérszegény” csigát. Már ránézésre sem volt elég vonzó a nagyon szerény kakaó tartalma miatt. Ráadásul az árak tekintetében (250.- Ft, viszonylag kis méret) a Pékség mindenképpen a korábban megjelölt igényes rétegre „lő” és ennek a fényében tökéletesen érthetetlen, hogy miért kellet kiadni?  

A csalódottságom után kissé tétováztam, majd választottam egy másik péksüteményt is, (ami kolbászos-sajtos volt szintén 250.- forintért), hátha kissé felold. Na, ez olyan volt, mint a nagykönyvben. Illatos, ízletes, nagyon finom, sok sajttal.

Nem értettem az egészet. Az egyik tökéletes, a másik meg a tészta minőségétől eltekintve szinte értékelhetetlen. Persze a kolbászos-sajtos tökéletességet is beárnyékolta egy érdekes mozdulat. Mivel jeleztem, hogy helyben fogyasztom ezt is, az ifjú hölgy a pult mögül kilépve tett néhány lépést kezében a kolbászos karikával, majd beletette a kakaós csigás morzsákkal „teli” használt tányéromba (ami egyébként egy nagyon szimpatikus fatányér volt). Nem vagyok finnyás, de azért adhatta volna akár egy tiszta szalvétában is, ha esetleg nincs további tányérja.

Szóval úgy döntöttem, hogy adok még egy esélyt. Ilyen jónak tűnő pékségnél hátha csak félrecsúszott valami a rendszerben.

Elmentem szombaton délelőtt újra és mi történt? Csodák-csodája, kaptam egy kimondottan jó csigát sok kakaóval. Nem azzal a nagyon feketével, amit szeretek, de finom volt kiemelkedő tésztával és megjelent a sült kakaó az alján. Ennek ellenére, mivel két mintát teszteltem, értékelést nem fogok hozzá adni. Továbbá, nagyon nagy hibának tartom, ha két ennyire eltérő minőségű terméket kapok ugyanott néhány napon belül. Ez ma már megengedhetetlen.

A fentiek miatt nem kommentelem a képeket sem, „beszéljenek” maguk. Minden pár esetében felül van az első látogatás és alul a második látogatás „tesztalanya”.

Felülről:

Alulról:

Belülről:

A főbb paraméterek,

Súly: 95 gramm, ár: 250.-Ft

Összességében azért le kell szögezni, hogy a tészta nagyon jó volt. Az első alkalommal is, a másodiknál is és a karikánál is. Maga a tészta biztosan beleférne a top 3-ba, de a hullámzó töltelékmennyiség és minőség tönkreverte a tészta minőségével megszerzett előnyt. Sajnos hiányoltam a tulajdonosi jelenlétet is. Ha nem is fizikálisan, de szellemiségében feltétlen. A második alkalommal (amit ha értékelnék, adnék rá egy jó nyolcast) szemet vetettem némi tepertőspogácsára. Nem tudom miért és honnan jött, de rákérdezetem a frissességére (még kissé szégyelltem is magam). Kiderült és dicséret, hogy becsületesen elmondta az ifjú hölgy, hogy előző nap délutáni. Szombaton kilenckor ki volt rakva teljes áron az előz nap délután sült, ráadásul „apró” pogácsa.

Ezt sem értem.

Remélem fognak tudni javítani ezeken a részleteken, mert akkor egy igazán jó pékség lehet a Pékség. Most még nem győztek meg.

A végére összehasonlításként a listavezető.

A tesztvásárlás időpontja: 2015. február, egy keddi és egy szombati nap (délelőtt)

Mákos-Diós szubjektív egy 9 pontos skálán: -

Az aktuális kakaós csiga ranglista itt érhető el.